Mi lett volna ha...

Másfél perc választott el minket a szokásos felső házba kerüléstől. Sokan tehetjük/tehetik fel a kérdést, mi lett volna ha, a jó és lelkes játékkal megnyerjük ezt a mérkőzést?! A futsal NB I.-ben egyetlen sportegyesületként -Aramis- aki a legelső hivatalos bajnokság óta minden évben ott volt, most is bizonyítani tudott volna. Ha a két gól elég lett volna és a veszprémiek nem az életükért játszanak az Aramis ellen, ahogy a legtöbb csapat szokta (külön köszönjük, hogy egy fiatal /hosszú évekig az Aramis által nevelt/ és mostanra válogatott szintre jutó játékos  - Vas Ádám - vette a bátorságot és egykori vezetői és klubja felé a következőt mondta a mérkőzés közben "mentek az alsó házba buzik", tudomásul vettük és további sok sikerült kívánunk Vas Ádám Úrnak a jövőben is). Az egész mérkőzésen mindenki oda tette magát, bár nem mindenkinek volt jó napja, de Frank mester tanácsait megfogadva az utolsó pillanatig győzni akartunk.

A 17. percben szereztük vezetést Fekete Viktor által, bár előtte is rengeteg támadás volt mindkét oldalon. Tudtuk az 1:0-s vezetés nagyon kevés és készült a kis csapatunk a következő 20 percre is.

Itt is jöhetnének a kérdések, hogy mi lett volna, ha több játékosunk nem 5 sárgalaposként vagy sérültként van jelen a mérkőzésen. Ha a játékvezető Urak nem néznek el a veszprémieknek több egyértelműen befújható 4-5 szabálytalanságot az 5. után 10 percen keresztül.

A második játékrész még küzdelmesebb volt és nagyon akartunk, fiatal Sajbán Máté is segítségünkre volt a mérkőzésen és jól ki is szolgálta a játékostársait. Sokáig nem tudtunk gólt szerezni, de egyre fáradtabbak voltunk. Soós Arnoldnak is hoznia kellett a bravúrokat, hiszen a hazaiak sem tétlenkedtek a kapura lövéseknél sem. Igazi hajtós futsal mérkőzésen szurkolhattak a kedves nézők, majd megszületett a 2. gólunk, Farsang Bence találatával.

A veszprémiek erre még erőszakosabban, illetve a vészkapus játékra áttérve folytatták a meccset, mindent megtéve, hogy kiejtsék az Aramist a felsőházból. Ellenfelünk fárasztott és próbára tett rendesen, nem tudtunk labdát tartani és a játékszert megszerezi is csak ritkán sikerült, de a feszültség felülkerekedett rajtunk és nem találtunk az üres kapuba.

A 36. percben jött a hazai öröm, gólt szereztek és bizony kemény 3 perc volt hátra. Nagy helyzetet hagytunk ki –megint jöhetne, mi lett volna ha, azt a helyzetet gólra váltjuk - , majd a vége előtt másfél perccel gólt szereztek a veszprémiek. Következett a kritikus utolsó perc, ahol ugyan mindent megtettünk, a mérkőzés képe alapján megérdemelt győzelmünkért, de maradt a 2:2-s végeredmény és az Aramisnak az alsó ház. Sajnos mi hagytuk az utolsó mérkőzésre, hogy rezegjen a léc és Madarász vezette brigád ki is használta.

Jöhetnénk itt a mi lett volna ha, az előző mérkőzéseken, amelyeken nyerni kellett volna, akár erősebb, akár gyengébb csapat ellen visszük a 3 pontot és nem az utolsó mérkőzésen kell megszakadnunk. Ha nyert meccseket nem adunk ki a kezünkből, ha együtt van a csapat és több mérkőzésből csak egyszer időben észbe kapunk és nem hagyjuk ellenfelünket feljönni 3:0-ról vagy tudunk volna fordítani, amikor mi állunk vesztésre.

Ha egyes rajtunk kívülálló mérkőzések eredményei nem befolyásolják ennyire a mi helyünket.

Ha nyáron nem viszik el az összekovácsolódott csapatunk 50%-át.

A sok HA, most rosszul sült el és nem lesz könnyű dolgunk, de mindent megteszünk a lehetőségekhez és tudásunkhoz képest, hogy az egy pont különbséggel az alsó házba taszítva megálljuk a helyünket.

Régi motorosként, - a futsalt jobbnál jobb játékosokkal kiszolgáló Aramis - még így is emelt fővel vigye végig ezt bajnokságot.