Ez az Aramis

Óriási hajrában és feszültségben tudta AZ ARAMIS megmutatni, hogy ez az igazi Aramis család, akik összetartóan az utolsó másodpercig küzdenek és igen is 0:3-ról fel tudunk állni 3:3-ra. A hibák és nehézségek ellenére mindenki oda tudja tenni magát egységesen, ill. ahogy egy régi Aramis mondás szól "Ilyen Roni kell nekünk…". Rendkívül felpaprikázott és történelmi pillanatnak mondható emlékezetes rangadót játszottunk, ahol Sikur Lali rendkívül jól védte a kapuját, Frank Tomi fantasztikusan irányította a csapatot, az 5 a 4 elleni játékban is grandiózust bizonyított, mellyel a többéves munkát is kihoztuk.

A mérkőzés lendületesen kezdődött, több támadást hajtottunk végre és ellenfelünk is hajtott, majd hibánkat kihasználva vezetést szerzett. Újabb egyértelmű helyzetet hagytunk ki, nem sokkal később a Dunakeszi csapata  2:0-ra növelte előnyét. Az első félidőben is voltak még kialakított helyzeteink, de mindent a kapusba, kapufára vagy picit kapu mellé-fölé rúgtunk. A fordulás eleje sem hozta a gólokat, küzdöttünk, de a 32. percben a hazaiak 3:0-ra elhúztak. Nem adtuk fel, a játékosok és a szurkolóink is bíztatták a csapatot, hiszen bennünk volt a gól.

A vezetőség meglépte a meccs vége előtt 6 perccel az 5 a 4-es játékot, amely további izgalmakat tartogatott. A 34. perben jött is az első gól, Roni szerezte, aztán újabb 4 percet játszottunk viaskodva a gólért. Lelkileg és testileg is egyre nehezebben bírva, szép játékkal Roni megszerezte önmaga és csapatunk második gólját is. Ellenfelünk is kapott az alkalmon az üres kaput látván, de a kapufa velünk volt. Az utolsó másodpercekben, az idegek játéka és az idő teltének a súlyával egy kigyakorolt, megbeszélt taktikával, koncentráltan Mesterünk gyönyörű passzal Roni újabb gólt szerzett, így a mesterhármasával 0:3-ról egyenlítettünk. Kitört az évek alatt felgyülemlett feszültség, belefektetett munka, idő, szervezés és szerencsére vulkánként tört elő az öröm is -amit nem is ragoznék-, hiszen a fotók is magukért beszélnek!